Wass Albert Könyvek Pdf
Könyvek - Wass Albert: VALAKI TÉVEDETT
- Kegyelmes báró úr, ne tessék zokon venni tőlük. Mind istenfélő, jámbor, derék emberek, de... - De mi? - kapta föl a fejét a báró idegesen. - De nem szeretik az új dolgokat, amik onnan lentről jönnek - nézett a pópa mosolyogva a báróra. - Nem szeretik? Mit nem szeretnek? - Sem a fűrészeket, sem az embereket, akik a fűrészekkel jöttek. Lármásak, zúgolódók, verekedők, mondják, azok az emberek. Amíg nem volt fűrész, nem volt verekedés sem, mondják. Csendőrség sem kellett. Most van fűrész, van verekedés, van csendőrség. Ettől a vasúttól se várnak jobbat. A báró ideges mozdulatot tett a kezével, és megindult lassan az állomásépület felé. A három pópa mélyen meghajolt. Az urak követték a bárót. A réten, a tüzek körül alig lézengett néhány ember. Azok is mind a fűrész munkásai voltak. Ott mentek el az urak Mitruék mellett. - Éljen a kegyelmes báró! - kiáltotta Mitru. A mellette levő öregember némán megemelte a kalapját. A báró ránézett és megállt. Szemében melegség csillant, amikor megismerte a szép szál öreget.
Nekem is élni kell, s én már nem tudok napszámba járni, dolgozni. Hát mit kérek? Gondolkozott, aztán mondott egy számot. Bandilla hallgatott, aztán lehajtotta a fejét, és nem szólt semmit. Majd egy idő múlva fölállt, és körüljárta a házat, benézett a pajtába, a színbe, megjárta a tornácot, benézett a házba is. Majd kijött és visszaült a helyére. - Ennyit és ennyit adok érte - mondotta. Az öregasszony fölkapta a fejét, majd legyintgetni kezdett. - Ajjaj, ajjaj... Bement a házba. Egy idő múlva kijött újra, és megállt a tornácon. Akkor már az asszony is ült, valamivel távolabb a férfiaktól, de még mindig az erdőt nézte. - A fia? S a menye? - kérdezte az öregasszony. - A lányom - felelte Bandilla csöndesen. S ez a veje. Aha. Messziről valók? - Messziről. - S ide akarnak költözködni? - Csak keresünk valamit... Hát ide figyeljen, jó ember: legyen ennyi, na! Bandilla megrázta a fejét. - Megmondtam az árát, asszony. A pajta dől össze, a színt újra kell fedni, út sincsen, csak egy ösvény... Esteledett.
To jpg
Ragyogott a szeme, és a keze egy percre sem állt meg a munkában. Én a község disznóihoz szegődtem el, öcsém még otthon maradt segíteni. - Bátyám néha hazajött, ült egy keveset nálunk, aztán visszament megint a városba. Más ruhát viselt, mint mi, nem dolgozott velünk, anyánknak sem segített otthon, csak jött-ment, evett, aludt, aztán pénzt kért, és elment. Anyánk ilyenkor boldog volt, még a föld alól is pénzt kapart elő, és úgy nézett bátyámra, mint ahogy a papra néz az ember. - Néhány év telt így el. Bátyám egyre ritkábban jött haza, és ha jött, egyre több pénz kellett neki. Anyám leszerződtette öcsémet a dédai kőfejtőkhöz, ott dolgozott hétfőtől szombat estig néhány hónapon át, amíg egyszer leszakadt rá egy szikla, és agyonsújtotta. - Mikor anyámnak hírül adtuk, nagyon megijedett. Nem sírt, de nagyon elrémült, és azt mondta: "Most mi lesz a pénzzel, amit bátyádnak ígértünk Mihálynapra? " - Én a községhez voltam elszegődve, nem állhattam öcsém helyére, hogy meglegyen a pénz. Hát elment anyám, s beállt ő Dédára a kőfejtőkhöz.
- Dr gál csaba fogorvos
- Wass albert könyvek pdf download
- Wass albert könyvek pdf 2019
- Szombathely polgármesteri hivatal 2016
- Pesti masszázs haz clic
- Wass albert könyvek pdf format
- Helyesírási tanácsadó szótár
- Fairy tail 293 rész anime
- Family park busszal
- Virsli múmia - virsli leveles tésztában ~ Halloween.info.hu
Printable
így ment el a 90 templomból abban az ítéletidőben, aranyösvényen, kibontott, csillogó hajjal, virágkoszorúval a fején, és mosolyogva, és fölötte szivárvány ragyogott. És ahogy az erdőt elérte, összezárult mögötte a zápor ólomfüggönye, eltűnt a napfény és a szivárvány, és dühöngött tovább a vihar még hosszú-hosszú órákon át. így mondották el az emberek, és keresztet vetettek hozzá, ahogy illik, amikor szent dolgokról van szó. Az egész környék megindult föl a Fekete-völgybe, a szent asszonyhoz. Akinek csak valami baja volt, gondja vagy nyomorúsága, az mind a szent asszonyt akarta látni. Mind tőle várta a gyógyulást, a segítséget, a csodát. Nem csak a Fiádról, Telesről, Romuliról, sőt még túl a hegyekről is jöttek emberek, akik mind valamit hallottak, s a maguk szemével akarták meglátni az asz-szonyt, aki előtt kettényílt a zápor, és aki megmondja a múltat és a jövendőt. És az asszony valóban megmondta mindenkinek a múltat, aki csak tudni akarta. Sokszor olyasmiket is mondott, hogy az emberek elvörösödtek tőle, és körülnéztek gyorsan, hogy hallotta-e más?
- Addig mondta, amíg elhoztam neki a kutyát. Idősebb kutya volt, csendes, jó erkölcsű állat. Okos. Két hétig dolgoztam egy juhosgazdánál érte, hogy ideadja. Neki három is volt. Fiatal kutyát olcsóbban is kaphattam volna, de fiatal kutyával mit kezdhettünk volna? Anyámnak idős kutya kellett, aki már ért a juhhoz. Hát megszereztem neki. De még mindig nem gondoltam komolyan a juhokra. Szent György előtt három héttel azt mondja anyám: "Te, nekifoghatnál a karámnak. " "Miféle karámnak? " "Hát, amibe a juhokat rekesztjük, ha megjönnek. " Aztán nem hagyott békét azontúl. Hogy én Szent Györgykor elmegyek a csordával, s ő ott marad egyedül, s nem lesz karám. így aztán megcsináltam a karámot. Úgy gondoltam, hogy nagy hirtelen összeütök valami sövényfélét, és az is jó lesz. Csak annyit halljon anyám, hogy dolgozom. De nem úgy lett. Mert anyám ott ült mellettem egész nap, és kezével tapogatta a karókat, amiket bevertem a földbe, és azt mondta: "Ez vékony lesz, ez alacsony lesz és így. " Rendes, tisztességes karámot kellett ácsoljak, hogy megnyugodjék.
- Te az állatokat tereled - rendelkezett Bandilla -, siessetek! Az asszony szó nélkül befordult a házba. Összeszedte a holmit, pokrócba kötötte. Mire elkészült, már jött Teofil, és hordta ki. A lovak készen állottak a pajta előtt. Felkötöttek mindent a fanyergekre, Teofil kiterelte a tehenet meg a juhokat, és indultak föl a hegynek. Az asszony visszanézett a házra. A kutya ott állt a tornác sarkában, és nézett. - Kutya! Gyere! A kutya nem mozdult. - Kutya! A juhok haladtak már az erdő felé. Mögöttük bandukolt a tehén, a tehén mögött Teofil. Teofil mögött a két ló s hátul Bandilla. Az asszony meg a kutyával vesződött. Nem akart mozdulni a háztól. Azok éppen feleúton voltak a ház és az erdő között, amikor oldalt az erdőből kiáltás harsant. - Állj! Megállni! Teofil ráordított a juhokra, és riasztani kezdte őket, hogy szaladjanak, Bandilla lekapta válláról a puskát. Ekkor lövés dördült az erdőből. Utána még egy. A hátulsó ló összeesett. A juhok futni kezdtek. Teofil megállt, fölkapta a puskáját, és vaktába belelőtt az erdőbe.