Tóth Eszter Zsófia
Tóth Eszter Zsófia, Tóth Lajos és Szedő Eszter egy 1983-as farsangi fényképfelvételen (Forrás: Tóth Eszter Zsófia) – Milyen eredménnyel járhat mindez? – Ez a munka segíti a gyászfeldolgozást is, ha azért kezdtünk bele, mert valakit elveszítettünk. Másrészről feldolgozni egy családnak, egy-egy személynek a történetét jó dolog. Tisztába kell lennünk az őseink múltjával, életével. A transzgenerációs elmélet szerint a szorongásaikat visszük magunkkal, ha nem tárjuk fel, mi történt eleinkkel. Utána azonban könnyebb lesz. Engem ez a kutatás feltöltött és további hasonló munkákra inspirált. Most a kötetet kézbe véve pedig jó, hogy egy kicsit igazságot lehetett szolgáltatni neki. Jó megemlékezni róla, gyermekemnek pedig bemutatni azt, hogy ki is volt az ő nagyapja. Tóth Gábor Ma sokkal nehezebb nőnek lenni – neves társadalomkutató a Vasárnapnak Azokban a napokban megismerték a szabadságot, idegenek ölelték meg egymást, szerelmek születtek… Léder László: a fiatalok már tudatosan szeretnének elég jó apák lenni Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor,
- Tóth Eszter Zsófia | LMBT Történeti Hónap
- Tóth Eszter Zsófia
- Könyv: Tóth Eszter Zsófia: Apa-történetek
- Tóth Eszter Zsófia: Én nem istenítem Kádárt, de olyan ember volt Bevezetés - PDF Free Download
Tóth Eszter Zsófia | LMBT Történeti Hónap
Tóth Eszter Zsófia
Könyv: Tóth Eszter Zsófia: Apa-történetek
- Ambrose bierce összes novelli hotel
- Milyen gyógyhatása van a búzavirágnak 2020
- STEFANO PIZZÉRIA Kft. rövid céginformáció, cégkivonat, cégmásolat letöltése
- Benzin keverő flakon
Tóth Eszter Zsófia: Én nem istenítem Kádárt, de olyan ember volt Bevezetés - PDF Free Download
Ma is büszkén emlegetik, hogy mentek el értük, az akkor zárt laktanyába, és milyen kedvesek voltak velük a vendégek. Mai elbeszéléseikben úgy ábrázolják, hogy a meghívással a szovjet katonáknak is jót tettek, hiszen azok elzárva éltek a laktanyában, de így, kiszabadulva volt lehetőségük táncolni is. Az, hogy a megszálló hadsereg tagjait látták vendégül, elhallgatják, elsikkad a visszaemlékezések során. Erre emlékezni ma ugyanolyan kellemetlen lenne, mint Kádár János alakját kifejezetten pozitív színben feltüntetni, ahogy akkoriban nemcsak a brigádtagok, hanem a közvélemény is tette. A brigád megalakulásának 10. évfordulójára rendezett ünnepségen készült csoportkép illusztrálta azt a cikket, amelyet a gyári újság, a Harisnyagyári Dolgozó közölt a brigád tagjairól és a vendégekről az Állami Díj elnyerése alkalmával. A kitüntetés kapcsán a brigádtagok tiszteletére rendezett ünnepségeken is megfigyelhető, hogy az ünnepeket több szinten szervezték meg és bonyolították le. A kitüntetés átadásának ceremóniája, majd az ünnepi fogadás 1970. április 1-jén a Parlamentben zajlott le, a brigád tagjai és hozzátartozóik ekkor voltak életükben először az épületben.
És várt is talán, de csak utólag értjük meg, hogy akkor és ott ő volt-e az, akit akkor nem láttunk, mert csak néztünk, vagy csak mert egy másik padon ültünk a Moszkva téren "afterezve", ott felejtve magunkat éveken át hétvégi hajnalokon és reggeleken. Mennyi fontos ember mellett mehettünk el lelki vaksággal, komolykodva nyilván, mint Menzel filmjében a filozófus a kényszermunkán, aki az eget kutatta, amikor beleesett a gyárudvar közepén a gödörbe. Nem vár meg az élet. Becsukom a könyvet, lemegyek a Gesztenyés-kertbe, halkan ropog a murva a cipőm alatt, lassan sétálok, mert már nem rohanok sehova, mellettem ott sétál az Idő, rám mosolyog, és szelíden kuncog, ahogyan nézem a térköveket, mostanában mindig nézem, az alapozás fontos, no és persze a vízelvezetés, az egyik szakmai ártalom a sok közül, hogy még beszélek is róla, és az Idő azt súgja, lehetett volna és lehetne másként is, gyere át a másik oldalamra, onnan jobban látlak, az arcod őszinte felét. Figyelj, lehetne akár így is, de számold át az életed, egy meg egy az kettő, második Időd nem lehetek, hiszen csak egy vagyok, és én ettől nagyon elhallgatok, mélyen áramlanak a gondolataim, tűnődőm sorson és jövőn, kicsit úgy, mint amikor az a John Lennonos szemüvegem volt, azzal szaladtam a lányok után 30 éve, és még azt hittem, hogy érteni fogom őket is egyszer, mint az Időt, hát azt úgyis értem, pedig nem.
A kitüntetettek ideálisság formálásának az is része volt, hogy a műhelyben uralkodó hőség miatt munkakörüket olyannak jelenítette meg, melyhez férfias tulajdonságnak tartott tűrőképesség kellett: a munkásnőket a textilipar kohászai -ként aposztrofálta. Az újságíró részletesen ismerteti a brigád közös tevékenységének elemeit: a hibátlan munkát, a kirándulásokat, a társadalmi munkában részvételt, a vietnamiak patronálását stb. Munkahelyüket olyan színtérként ábrázolja, ahol nemcsak a munkában teljesítenek jól, hanem közéleti tevékenységeket is folytatnak: szemináriumra járnak, párttagok. A cikk csattanója pedig az, hogy az asszonyok, bár hosszasan beszélgettek az újságíróval, mégsem kérdezték meg, mennyi pénz jár a díjjal. Míg a Nők Lapja újságírója hangsúlyozta cikkében, hogy a kitüntetéssel pénz is jár, és annak örülni is lehet, addig a Népszabadság újságírójának idealizált szocialista közösség képébe ez már nem illeszkedett bele. 12 11 Zsigmondi Mária: Kitüntetés és rang. Nők Lapja. 1970. április 4.